tizennegyedik fejezet
Mia lenyűgözve figyelte, ahogy Gabe irányította az eladót a ruhaüzletben. Elképesztő precizitással nézte át a kínálatot, megvétózta a ruhákat, amelyek nem tetszettek neki, és rábökött arra a pár modellre, amely megfelelt az ízlésének.
Még sosem volt úgy vásárolni, hogy nem ő válogatott a ruhák közt. Bár a helyzet furcsa volt, kivételezettnek érezte magát. Az első percben világossá vált számára, hogy Gabe-nek jó szeme volt ahhoz, mi áll jól egy nőnek. Azt is egyértelművé tette, hogy nem akar semmi kihívót látni rajta. Szexiset igen. Kiválasztott több lélegzetelállítóan csinos ruhát is, és Mia már alig várta, hogy felpróbálhassa ezeket. Egyik sem hasonlított a megnyitón viselt darabhoz.
Végül felpróbálta azt a ruhát, amelyet Gabe aznap estére választott, és majd' elájult, mikor meglátta az árcéduláját. Ahogy a tükörben nézte magát, próbálta kitakarni a szeme elől, mint a korhatáros filmekben az intim részeket szokták. Obszcénul drága volt. De be kellett látnia, hogy tökéletes választás. Mintha ráöntötték volna, fazonban és színben is ragyogóan illett hozzá. A térd fölé érő, tűzpiros koktélruha eszményien simult a csípőjére. Bár ujjatlan volt, egyáltalán nem volt kivágott, sem a melléből, sem a hátából nem mutatott semmit.
Még soha nem viselt tűzpirosát. Talán mert túlságosan is feltűnőnek és frivolnak tartotta. Pedig remekül állt neki. Úgy nézett ki benne, mint egy dögös díva, noha csak a melle domborulata látszott, a dekoltázsa egyáltalán nem.
Elegáns volt és kifinomult. Magának is tetszett. Végre úgy nézett ki, mintha Gabe világához tartozna.
– Mia, szeretnélek látni benne! Gabe türelmetlen hangja beszűrődött a próbafülkébe. Jó, hogy nem vetkőzteti le az üzlet kellős közepén! Az eladó bezárta a boltot látogatásuk idejére, ők voltak az egyedüli vásárlók. De azért a pénzért, amit Gabe kicsengetni készült, nem is volt meglepő, hogy minden óhaját leste.
Mia kinyitotta a fülke ajtaját és bizonytalanul kilépett. Gabe a próbafülkével szemben ücsörgött egy kényelmes karosszékben, és elismerően pillantott végig rajta.
– Tökéletes! Ezt veszed fel ma este. Oldalra fordult, és intett az eladónak, aki azonnal odasietett hozzá.
– Keressen egy ehhez illő cipőt. A többi ruhát, amelyekre rámutattam, és azokat, amelyek maga szerint még jól állnának a kisasszonynak, vitesse a lakásomra.
– Igen, uram – felelte készségesen a nő.
– Hányas méretet hord, Miss Crestwell?
– Harmincnyolcasat – motyogta Mia.
– Azt hiszem, tudok is egy tökéletes modellt hozzá. Máris hozom. Egy perccel később az eladó visszatért egy tizenöt centis sarkú, ezüst pántos szandállal. Mielőtt még Mia megjegyezhette volna, hogy ebben képtelen lenne két lépést tenni, Gabe már a fejét csóválta.
– Ebben ki fogja törni a nyakát. Hozzon valami hordhatóbbat! Az eladó sietve hátrament a raktárba, és nem sokkal később visszatért egy pár csinos fekete körömcipővel. Bár ennek is magas sarka volt, legalább nem nézett ki úgy, mintha fogpiszkálók tartották volna.
– Ez megfelel – bólintott Gabe. Az órájára pillantott, és Mia látta rajta, hogy végeztek a vásárlással. Szó nélkül visszament a próbafülkébe és óvatosan kibújt a ruhából, nehogy összegyűrje. Kiadta az eladónak a cipővel együtt, és fürgén felöltözött.
Mire elkészült, Gabe már türelmetlenül várta. Ahogy a kijárat felé mentek, a hátára tette a kezét, és Mia megint úgy érezte, mintha izzó parazsat nyomnának a bőréhez. Vajon elmúlik ez valaha is?
Eljön egyszer az idő, amikor nem járja át a csontvelőig hatoló borzongás attól, ha Gabe megérinti?
Nem tartotta valószínűnek. Elementáris vonzerő működött kettejük között. Olyanok voltak, mint két mágnes, amelyek elválaszthatatlanul tapadtak egymáshoz.
Miután aláírta a számlát, Gabe kitessékelte az utcán várakozó kocsihoz, és elindultak a lakására. Miának eszébe jutott, hogy Caroline már biztosan aggódik érte. Elővette a mobilját és gyorsan bepötyögött neki egy üzenetet.
GABE-BEL VAGYOK. NEM TUDOM, MARADOK-E MA ÉJSZAKÁRA IS. ESTE PARTIRA MEGYÜNK, MOST VOLTUNK VÁSÁROLNI, ŐRÜLET! KÉSŐBB BESZÉLÜNK.
Gabe kíváncsian figyelte, de nem kérdezett semmit. Mia visszacsúsztatta a mobilját a táskájába. Egy perccel később a telefon megcsörrent, Jace csengőhangján. Gyorsan újra előbányászta, és közben odaszólt Gabe-nek.
– Jace keres. A férfi némán bólintott.
– Szia Jace! – köszönt bele a telefonba.
– Mia, hogy vagy? Minden rendben?
– Igen, persze! És veled? Mikor jöttök vissza Ashsel?
Rettegett a választól. Tudta, hogy ha Jace visszajön, már nem titkolhatja el előle, hogy Gabe-nek dolgozik. Ráadásul értesülni fog a pletykákról is. Még nem állt készen arra, hogy beavassa a bátyját. Talán soha nem is lesz hozzá elég bátorsága.
– Holnapután. Itt minden rendben. Csak meg akartam győződni róla, hogy jól vagy-e.
A háttérből egy nő nevetése és Ash hangja szűrődött be. Mia szeme elkerekedett, mert eszébe jutott a mosdóban kihallgatott beszélgetés.
– Hol vagy? – kérdezte gyanakvóan.
– Egy szállodai lakosztályban. Holnap még lesz egy megbeszélésünk, este pedig a helyi befektetőkkel találkozunk egy partin. Holnapután reggel a korai géppel indulunk vissza, és délutánra már New Yorkban leszünk.
Ha valóban egy lakosztályban voltak, akkor egyértelműen volt velük egy nő is. Mia sok mindent nem tudott még a bátyjáról. Fura volt és kínos is, hogy hirtelen bepillantást nyert a szexuális élete részleteibe. Nem is kért többet belőle. Nem akarta elképzelni őt egy perverz édes hármasban Ashsel meg valami nővel.
– Rendben, akkor majd találkozunk!
– Vacsorázzunk együtt, ha hazaértem! Azóta is pipa vagyok, hogy elszalasztottalak a megnyitón. Mostanában alig látlak.
– Tetszik az ötlet.
– Megbeszéltük! Hívlak, ha megérkeztem.
– Szeretlek – bökte ki Mia, mert hirtelen rátört egy gyöngédségi roham. Jace az élete fontos része volt. Nem igazán apafigura, de már kiskorától fogva az állandóságot jelentette számára és biztonságérzettel töltötte el a jelenléte. Nem sok srác vállalta volna, hogy gondoskodik a kistestvéréről, hiszen még ő is szinte kölyök volt a szüleik halálakor.
– Én is szeretlek, kicsim. Nemsokára találkozunk – búcsúzott Jace. Mia némán
bámulta a mobilját, miközben feltört benne a bűntudat. Persze felnőtt nő volt,
aki képes önálló döntéseket hozni. Másrészről viszont Jace és Gabe legjobb
barátok voltak. Semmi esetre sem akart közéjük állni. De képtelen volt lemondani
a csillapíthatatlan vonzalomról, amelyet Gabe iránt érzett.– Valami baj van? – tudakolta Gabe. Mia felnézett rá, és mosolyogni próbált.
– Nem, semmi. Jace velem akar vacsorázni, ha visszajött. Nem gond? – kérdezte félénken, mert eszébe jutott, hogy most már Gabe rendelkezik az idejével. Gabe felsóhajtott.
– Nem vagyok szörnyeteg, aki elrabol a családodtól és a barátaidtól, Mia. Különösen nem Jace-től. Tudom, milyen közel álltok egymáshoz. Természetesen bármikor vacsorázhatsz vele. De utána fel kell jönnöd hozzám.
Mia bólintott. Megkönnyebbült, hogy Gabe ilyen könnyen elengedte. Tudta, milyen erős benne a birtoklásvágy és az irányítás igénye, hiszen ismerte már azelőtt is, hogy megkötötték az egyezséget. Csak azt nem tudta, meddig képes elmenni, és mennyire kell szó szerint értenie a szerződést.
– Mondj meg nekem valamit, Gabe! Gabe kérdőn nézett rá.
– Ez az állás csak egy hazugság?
Úgy értem, mindenkinek úgy lettem bemutatva, mint a személyi asszisztensed. Ehhez képest Eleanor ebédet rendelt nekem és kiszolgál engem. Ez nagyon kínos számomra. Már most mindenfélét beszélnek… Gabe feltartotta a kezét, a szeme idegesen villogott.
– Miket beszélnek?
– Mindjárt rátérek erre is – felelte Mia türelmetlenül.
– Előbb tudni szeretném, hogy lesz-e a munkámnak valódi értelme. Rengeteget fizetsz nekem, és szeretnék megdolgozni érte, de nem csak gerincre vágva az íróasztalodon.
Gabe meglepetten húzta fel a szemöldökét.
– Nem vagy szajha, Mia! Elfenekellek, ha még egyszer ilyesmi az eszedbe jut.
Mia megkönnyebbült a szavaitól, bár igazából nem feltételezte, hogy Gabe így tekint rá. Talán inkább ő látta így saját magát, és ez nem tetszett neki.
– A kérdésedre válaszolva, az, hogy nem zúdítottam rád mindent az első munkanapodon, még nem jelenti azt, hogy nem lesz elég dolgod. Idővel majd megismertetlek a munkámmal és megtanítalak arra, hogyan dolgozz a kezem alá. Ne felejtsd el, hogy ez még nekem is új, mert elszoktam attól, hogy legyen asszisztensem, és nekem is alkalmazkodnom kell a helyzethez.
– Csak meg akarok dolgozni a fizetésemért, Gabe. Ez fontos számomra. Te magyaráztad nekem, hogy eltékozlom a tehetségemet és a tanulásba fektetett energiámat a La Patisserie-ben. Nem akarom, hogy csak a szexuális szolgálataim miatt tarts meg az állásomban.
– Megértettem. De miféle pletykákról beszéltél az előbb?
Mondott neked valaki valamit?
Szétrúgom a seggüket!
– Nem nekem mondták. Csak kihallgattam egy beszélgetést. Nem is szándékosan. Biztos, hogy szörnyethaltak volna, ha észreveszik, hogy hallótávolságon belül vagyok. Nem tudom, ki mondta, mert alig emlékszem a rengeteg névre, amelyeket ma hallottam. Nem is láttam, ki beszél, mert a mosdóban voltam, és elbújtam a vécéfülkében. Gabe hüledezve nézett rá.
– Elbújtál a mosdóban?
– Bejöttek, amikor vécére mentem – Mia kifújta a levegőt.
– Aztán elkezdtek beszélgetni, és nem toppanhattam be közéjük. Iszonyú kínos lett volna.
– Miről beszéltek?
– Semmi olyasmiről, ami ne lett volna várható.
– Mia, mondd már, miről beszéltek! – morgott Gabe.
– Azon tanakodtak, hogy kefélsz-e engem. Beszéltek Jace-ről és Ashről is, és az előbbi telefonhívás után elgondolkodtam, hogy lehet valami alapja a pletykáknak.
– Keféllek téged. – mondta Gabe tárgyilagosan.
– És ez ettől még így is lesz. De nem tudják biztosan. Ezt már egyszer megbeszéltük. Hihetnek, amit akarnak, ezen nem tudunk változtatni. Nem fogok semmit sem másképp csinálni, csak azért, hogy meggyőzzem őket az ellenkezőjéről, mert ezt sem te, sem én nem tudjuk befolyásolni. Leszarom, mit mondanak rólunk a hátunk mögött. De elvárom, hogy tisztelettel bánjanak veled, és ha meghallom, hogy bárki is kínos helyzetbe hoz, azonnal kirúgom.
Ehhez többet már nem is kellett hozzáfűzni.
Mia szándékosan nem említette a nőt, aki betört Gabe irodájába, bár volt némi lelkifurdalása emiatt. Joga lett volna tudni, hogy kutakodtak a magánéletében, és hogy a szerződésről már mindenki tudott, legalább is az irodában.
Kényelmetlenül érintette ez az egész ügy. Ő Gabe-nek tartozott lojalitással. Nem is ismerte azokat a nőket, akkor meg miért kellene fedeznie őket?
Ha Gabe egyszer rájön, hogy tudott erről, de nem szólt neki, iszonyú dühös lesz rá. Sóhajtott. Elege volt mindenből.
– Mi a gond? – faggatta Gabe. Mia bűnbánóan pillantott rá és újra felsóhajtott.
– Van még valami, amiről tudnod kell.
– Hallgatlak!
– Hallottam mást is ma a mosdóban. Gabe összeráncolta a homlokát.
– Több nő is bejött, de fogalmam sincs, kik voltak. Nem tudtam beazonosítani őket. Megemlítették… a szerződésedet. Arról beszélgettek, vajon igazak-e a róla szóló pletykák, mire az egyik nő kijelentette, hogy látta a szerződést, és valóban létezik.
– Honnan a pokolból tudhatná?
Gabe nem hitt neki, így nem volt más választása, mint hogy elmondja a teljes sztorit. Sejtette, hogy dühös lesz, csak azt remélte, ez nem fogja elrontani az egész estét. Nem szívesen töltötte volna az éjszakát a feldühödött, tomboló Gabe-bel.
– Azt mondta, hogy betört az irodádba. Feltörte a zárat, mert kíváncsi volt, és átnézte az asztalodat.
– Mi a fasz? – csattant fel Gabe, és Mia összerezzent az ostorcsapásszerű hangtól.
– Lássuk, jól értem-e! Azt mondta, hogy feltörte az irodám ajtaján a zárat, és átnézte az íróasztalomat, mert kíváncsi volt rá, hogy van-e alapja a rólam szóló pletykáknak?
Gabe egész teste megfeszült, fujtatva vette a levegőt, és Mia megrettent kitörni készülő haragjától.
– Igen, ezt mondta – helyeselt halkan.
– Holnap a végére járok ennek. Ha kell, minden egyes alkalmazottamat kirúgom. Nem fogok megbízhatatlan emberekkel együtt dolgozni!
Mia behunyta a szemét. Pont ezt szerette volna elkerülni. Ő csak figyelmeztetni akarta, hogy legyen óvatos, például ne tartson az asztalán kompromittáló személyes iratokat.
Gabe ekkor megfogta a kezét és megnyugtatóan megszorította.
– Nincs miért aggódnod, Mia. Azt mondtad, senki nem vette észre, hogy a mosdóban vagy. Nem fogja tudni, hogy te mondtad el nekem. Azt fogja hinni, hogy az irodából valaki beköpte.
– Akkor is rossz érzés, hogy valaki miattam elveszíti az állását – jegyezte meg halkan Mia.
– Túlságosan is lágyszívű vagy. Ha valaki ilyen könnyedén át tud verni, az nem érdemli meg, hogy velem dolgozhasson. Nem tűröm az árulás semmilyen formáját!
Mia tudta, hogy igaza van, de bárcsak ne tőle hallotta volna mindezt! A kocsi eközben megállt a Fifth Avenue 400. előtt. Miután kiszálltak, Gabe kivette a csomagtartóból a ruhásdobozokat, és elindultak fel a lakásába.
Mikor felértek, elhajította a csomagokat, beterelte Miát a nappaliba, és megállította a puha bárányszőr szőnyeg közepén.
– Térdre! – parancsolta nyersen. Mia bizonytalanul térdre ereszkedett. Gabe lehúzta a sliccét és elővette félig merev farkát. Húzogatni kezdte rajta a bőrt, és közben Miát bámulta, mohó pillantása a szájára szegeződött.
Mia lenyűgözve nézte, ahogy a kezében lassan óriásira duzzad és megkeményedik a hímvesszője. Gyönyörű és izgató volt, ahogy végigsiklottak rajta az ujjai. A levegő megtelt vibráló várakozással. Érezte Gabe növekvő felajzottságát, látta, ahogy a vágy átjárja a testét. Keze a makkjára csúszott, rászorított, majd visszahúzta róla a bőrt, amitől a farka még hatalmasabbnak tűnt. Akár egy tökéletesen formázott márványszobor. Mia szavak nélkül is pontosan tudta, mit kíván tőle. Összeszorította a combjait, hogy visszafojtsa az egyre kínzóbb vágyakozást, összefutott a nyála, mikor arra gondolt, hogy mindjárt a szájában fogja érezni Gabe farkát.
Megígérte neki, hogy lesz módja rá. Itt volt az ideje.
– A mai nap eddig csak rólad szólt, Mia. Az este rólam fog szólni. Nyisd ki a szád!
Gondolkodni sem volt ideje, Gabe merev farka máris behatolt a szájába. Elbűvölte az ellentmondás, hogy egyszerre érezte kőkeménynek és bársonyosan lágynak. Mélyen belélegezte az illatát és magába szívta az ízét. Sóvárgott utána, kívánta, akarta, hogy birtokba vegye. Nem tudott betelni vele.
Gabe ujjai belegabalyodtak a hajába, ahogy tartotta a fejét, miközben járatta a farkát a szájában.
– Ó, Mia, olyan fenséges a szád! Erről álmodoztam, hogy megbaszom a csinos kis szádat és telespriccelem a gecimmel.
Mia egy másodpercre behunyta a szemét. Egész testében rázkódott, ahogy Gabe lökései egyre erőteljesebbé váltak. Nem volt rutinos a szopásban, de nem is most csinálta először, és eldöntötte magában, hogy elfeledtet Gabe-bel minden nőt, aki valaha is a szájába vette a farkát.
Szenvedélyesen szívta és nyalta, miközben élvezte a látványt, ahogy hosszú farka ki-be járt a szájában. Gabe nyögései elégedettséggel és önbizalommal töltötték el, és ettől felbátorodva egyre mélyebbre vette.
– A kurva mindenségit! – dörmögte Gabe.
– Ez az, bébi! Szopj erősebben! Mélyebben! Imádom a szádat. Imádom, ahogy a torkod ráfeszül a faszomra. Vedd a szádba! Még mélyebbre! Tövig, az egészet. Ez az!
Mia már mozdítani sem tudta a fejét, mert Gabe teljesen belegabalyodott a hajába. Megérezte, hogy a férfi irányítani akar. Ő akarja uralni a helyzetet. Ezért hagyta, hogy úgy csinálja, ahogy neki jó. Ellazította az állkapcsát, és hátrahajtotta a fejét. Kész volt mindent elfogadni, amit csak Gabe neki szánt.
Azt akarta, hogy tökéletesen elégedett legyen. Meg akarta rengetni az egész kibaszott világát. Gabe egy erőteljes lökéssel még mélyebbre nyomta a szájába a farkát, és megállt. A makkja a garatját ingerelte, a hasa az orrának nyomódott. Amikor már épp levegőért kapkodott volna, elengedte, és kihúzta a szájából a farkát.
Aztán megint közelített hozzá, és miközben két kézzel tartotta Mia fejét, a farkát az ajkaihoz dörzsölte, majd határozottan és mélyen újra behatolt.
– Jesszusom, mit művelsz velem! – szólalt meg Gabe rekedt hangon.
– Csak maradj így, Mia! Bele fogok élvezni a szádba, és azt akarom, hogy az utolsó cseppig lenyeld a gecimet.
Mia a nyelvén már érezte az elő váladékot. Tudta, hogy Gabe mindjárt a csúcsra ér. Látta, hogy egész teste megfeszül, ahogy közeleg az orgazmusa. Nem volt a mozdulataiban semmi érzékiség, sem gyöngédség. Keményen, durván leszopatta magát, hogy gyorsan kielégülhessen.
Vad, gyors lökésekkel baszta a száját. Mia fejében visszhangoztak a cuppogások, miközben szívta a farkát. Bár tudta, hogy Gabe bármelyik pillanatban elélvezhet, mégis váratlanul érte, amikor az első adag sperma a szájába lövellt.
Forrón, sósán ömlött a garatjára, miközben Gabe még mindig őrült tempóban dugta. Mia csak nyelt rendületlenül, de még mindig dőlt belőle az ondó. Erőteljes sugarakban spriccelt a torkának, és a makkja minden egyes lökéssel a garatjának ütközött. Közben olyan erővel kapaszkodott a hajába, hogy már fájt neki, de nem vett róla tudomást. Gabe lábujjhegyre állt, és olyan mélyre tolta a szájába a farkát, amennyire csak bírta. Egy hosszú pillanatig bent tartotta, míg az utolsó adag ondó is Mia szájába ömlött. Végül elengedte a haját, és lassan kihúzta a farkát a szájából.
Mia nyelt, köhögött, aztán újra nyelt. Szeme megtelt könnyel, de kényszerítette magát, hogy ránézzen Gabe-re. Látni akarta szemében az elégedettséget, az elismerést.
Csakhogy Gabe bűnbánóan nézett le rá, amikor lehajolt, hogy felsegítse. Lágyan cirógatta Mia karját a csuklójától a válláig.
– Nincs remény számomra, ha veled vagyok, Mia. Ígéreteket teszek, amelyeket nem tudok betartani. Ilyenkor nem vagyok önmagam. Talán utálnom kellene magam ezért, de képtelen vagyok leállni. Még akkor se, ha emiatt meggyűlölsz. Felemészt, mennyire kívánlak, és ez a vágy nem csillapodik.
Mia szótlanul bámulta, annyira ledöbbent az őszinte vallomástól. Szíve vadul zakatolt, ahogy belegondolt az előbb hallottak jelentőségébe.
Gabe megsimogatta az arcát, sötétkék szeme még mindig megbánást tükrözött.
– Most menj, és öltözz át! Nem maradunk sokáig a partin, utána pedig elviszlek vacsorázni.